IN MEMORI COVID – ONLINE OKTATÁS avagy hogyan vagyok jó szülő?

Több szülő kapja fel erre a fejét. Persze, hogy jó szülő vagyok, hiszen már idő előtt el- emaileztem a gyerekem technika leckéjét a tanárának és én tartom számon, mikor milyen feladatot mikorra, kinek, milyen email címre, milyen belépési kóddal kell belépni. Na és arról még nem is beszéltem, hogy a testnevelés fogalmazáshoz is én kerestem az egyik tornásznő életrajzi adatait és sportpályafutását a Googleban és a Wikipédián. Na, akkor mitől ne lennék jó szülő?

Valóban az a jó szülő, aki mindezeket napi szinten megteszi a gyermeke érdekében, a mellett, hogy ellátja az otthoni teendőket, reggel 7 és 9 óra között rohan bevásárolni, mert valamit főzni kell és 9 óra után délig a 65 éves korosztály mehet vásárolni és egyébként sem érne rá a kedves szülő, mert 9-től kezdődnek az online órák. Igaz, csak az egyik gyermeknek, mert a másik „csak” alsós és neki nagyon humánus tanító nénije van, aki délelőtt 10 és fél 12 között magyarázza a tananyagot. A nagyobb gyermek emailben kapja, mit olvasson el, mit töltsön ki, fotózzon le és csatolja be az emailbe.

Az óvodással is haladni kell, mert a „cuki” óvó nénik az online „Anyák napjához” küldték a verseket és a megzenésített verseket. Azt is meg kellene tanulni, hogy a videofelvételt – ahol anya átveheti az általa körberajzolt és kinyírt sablon tulipánt – átveszi az ő drága nagycsoportosától.

Ezekben a napi feladatokban persze mindkét szülőnek jut rendesen a napi storykból. Amikor Anya már az uzsonnánál kiborul, hogy már megint tele a mosogató mosatlannal és az általa legalább két napra tervezett, ebédre feltálalt ennivalóból szinte  másnapra is alig maradt valami, na arról nem is beszélve, hogy még egy sort sem írt vissza a szintén online feladataira, melyeket ő pedig a főnökétől kapott még tegnap este, ekkor jön Apa, aki látja, hogy itt már be kell avatkozni.

Apa látja a három gyermekén, hogy a folyamatos délig tartó kontroll már nagyon elég volt és az esti korai lefekvéshez és nyugodt alváshoz nagyon is szükség van egy kiadós szaladgálásra, valamilyen mozgásos tevékenységre, kitereli a gyermekeit az udvarra.

Természetesen nem ám úgy céltalanul, elveszítve a feladattartást. Dehogy! Meg kell locsolni és vonalzóval lemérni, hogy a cserepekbe ültetett, technika órára bemutatásra kerülő előcsíráztatott bab mennyit nőtt az előző online technika óra óta. Ehhez egy rövid, Apa által a munkahelyén előre kinyomtatott egy kérdőívet. Mert ő legalább szerencsés, ő bejárhat az irodába dolgozni. Az otthoni nyomtatóból épp tegnapelőtt fogyott ki a festék, mert lassan közbeszerzést kell kiírni az irodaszerekre és kellékekre, mert az otthon oktatás és ovi miatt annyi papír-írószer fogy, hogy az értéke már a közbeszerzési értékhatárt is lassan eléri.

A vacsora előtti szabadtéri elfoglaltságba természetesen belefér, hogy a kerítésre rögzített már kilyukadt és nem használt fonott kosárba gyakorolják a labdadobást, hiszen a nagyobbik gyermeknek rögzíteni kell a kosárlabdadobás gyakorlását. A rövid 5 perces video nagy nehézségek árán készül el, mert mindenki mozogni akar. Még Apa is. Akkor ki fogja kezelni Apa okos telefonján a felvételt, hiszen Anya amíg felszabadul a három lurkó folyamatos kontrollálása alól, nekikezdett áttekinteni, megválaszolni az elmaradt emailjeit.

Végül az ablakpárkány a kijelölt hely, ahonnan talán sikerül a tesire készülő videót rögzíteni az elhelyezett okos telefonnal.

Anya csak akkor eszmél fel a tucatnyi email láttán, amit a munkahelyéről kapott, mikor a konyha felől az odakozmált rántotta illata megcsapja az orrát. „Egész nap ez megy, hogy csak kapkodok!”- jegyzi meg magának Anya az agyi erekbe feltoluló vérnyomásával. Most kezdheti elölről. Az hagyján, de az odasült tojást sajnálja a legjobban. Hiszen a holnapi napra nem tervezte a kora reggeli bolti elfoglaltságot, mert a nagyobb gyermek az első órában földrajzból dolgozatot ír és neki akkor startra készen a könyvvel a kezében fel kell lapozni a fél könyvet, hogy a kérdésre megtalálja a válaszokat. Hiszen nem lehet lacafacázni. Online oktatás ide vagy oda, az 50 kérdésre a rendszer 60 perc után lezár és nem lehet már hozzányúlni. Mire ezek a gondolatok végig cikáznak az agyi neuronjain, az éhező család betéved a mozgásos elfoglaltságokból. Rögtön észreveszik a konyhából terjengő odakozmált tojás illatát és versengve ülnek le az étkező asztalhoz.

A kézmosásra már nem kell felhívni a figyelmüket, mert ez nagyon rögzült az otthon töltött napokban: Mindig moss kezet! Most főleg, a karanténban!

Míg a gyerekek és Apa megterítenek a vacsorához, elkészült az újabb rántotta, de már kevesebb tojásból, hiszen Anya nem számított arra, hogy ennyi emailre kell válaszolnia, míg a rántotta elkészül. Így a gyerekek biztatják, hogy ők szívesen kiegyeznek a Nutellás kenyérben is a rántotta helyett. Míg mindenki szöszmötöl a vacsora körül, Apa időkitöltő feladatként elhatározza, hogy a tesitanárnak feltölti a kosárlabda gyakorlást dokumentáló rövidke videót.

Apa nagyon precíz és szeretné, ha a gyermeke jó pontot szerezne a tesi tanárnál. Nem csupán azért, mert a fia még a félévkor 4-es 5-ös között állt és abban maradtak a tanárral, hogy majd, ha év végére bizonyít a gyermek, akkor lehet az év végi jegye 5 is. Így Apa teljesen belemerül a video szerkesztésbe. Még zenei aláfestést is megpróbál a videóhoz beilleszteni. Sőt…még a video elejére a szereplők neveit is feliratozza. Teljesen belemerül a video vágásba és észre sem veszi, hogy Anya már leszedte a terítéket a gyerekekkel az asztalról, hogy már a gyerekek sorban túl vannak az esti fürdésen és Anya végre a szusszanás helyett szeretne odaülni a számítógéphez a saját munkahelyi feladatait elvégezni és megválaszolni az emaileket.

Épphogy letöröli a napi fáradság cseppeket a homlokáról és lerogy Apa mellé a kanapéra, az irtózatos pörgés, folyamatos koncentrálás, határidők betartása és a figyelem megosztásába belefáradva és teszi fel a kérdést Apára nézve: Ugye, mi jó szülők vagyunk? Remélem, később is értékelik majd a gyerekek és ők is mindent megtesznek majd a gyerekeikért.