Új blogcikk

A napi dolgaink során találkozunk emberekkel, és ha figyelmesen nézzük és hallgatjuk őket, akkor érzékeljük, hogy a szemünk előtt történnek változások. Egy-egy beszélgetés alkalmával is érezzük, hogy az emberek beszéd és beszélgetés közben hogyan képesek megváltozni. Ebbe saját magunkat is beleértjük.

Változik a mimika, a szóhasználat, a gesztikuláció, a testtartás. A kommunikáció különböző szeleteiből, módjaiból kapunk ízelítőt.

Az egyik állapotból a másikba képesek vagyunk hamar belecsúszni. Ahogyan az érzéseink, gondolataink, cselekedeteink változnak, úgy változik a bennünk lévő személyiség reakciója.

Mit is jelent ez?

Visszaemlékszel, hogy volt olyan időszakod, amikor úgy cselekedtél, gondolkodtál, éreztél, mint amikor kisgyerek voltál?

Bizonyára olyan eset is megtörtént, amikor rajtakaptad magad, hogy úgy viselkedsz, érzel, mint hajdan a szüleid tették?

Más alkalom adtán pedig a tapasztalataidból és a tanulásaidból merítve megfontoltan reagálsz: az „itt” és a „most”-ban vagy. A különböző állapotokat a múltbeli események újraélése hozza elő, amelyek az emlékezetünkben korábban elraktározódtak. Valódi emberek, események, helyszínek, döntések és valódi érzések lenyomatai.

Ezért mondhatjuk azt, hogy személyiségünkben 3 ÉN lakik. Ez nagyon meglepő és azt gondolod, három fejű emberke vagy, csak nem látszik? Vagy benned szaladgál 3 kicsi manó, aki ezeket megtestesíti?

Mindnyájunkban él az az emberpalánta, aki 3 vagy 7 éves korunkban voltunk, valamint bennünk vannak a szüleink lenyomatai is. Bármennyire hihetetlen, de tároljuk magunkban azokat az események és élmények lenyomatait az agyunkban, amelyeket az első hét évünkből őrzünk. Na és van egy harmadik létállapotunk, ezt Felnőttnek hívjuk.

Bármennyi évesek vagyunk, bármely életkort éltünk már, ezek a pszichológiai létállapotok mindannyiunkban benne vannak.

Jó-e és miért, ha megismerjük a bennünk élő ÉN-ünket?

Nem csak saját magunk, hanem mások megértésében is segítségünkre lesz, hiszen tisztában leszünk azzal, hogy bizonyos helyzetekben miért úgy reagálunk és mások is miért adják azt válaszként a cselekedetünkre, amit épp akkor a tudtunkra adnak. Amikor saját magunkkal tisztában leszünk, megértjük a másikat, szeretteinket, az együttműködésben a kapcsolódó viselkedési módokat.

Az ÉN modellt ábrázolni is tudjuk, mely segít abban, hogy egymás közötti interakciókat, kapcsolatokat megértsünk vagy ki tudjunk küszöbölni, el tudjunk kényes szituációkat kerülni. Egyszerű hóember forma ad ehhez egy struktúrát, melyben a felső golyó a Szülői ÉN, középen a Felnőtt ÉN, legalul pedig a Gyermek ÉN helyezkedik el.

A modellel érzékeltetni tudjuk, hogy kinek melyik ÉN állapota vesz részt az adott helyzetben.

Ha ezeket értelmezzük és megértjük, ezáltal a családtagjainkkal, szeretteinkkel, környezetünk tagjaival eredményesebb, hatékonyabb és emberibb módon tudunk kommunikálni, kapcsolódni.

Nézzünk bele röviden a különböző létállapotok jellemzőibe!

Amikor kicsik voltunk, szüleinkre volt szükségünk. Tőlük tanultunk meg sok mindent, még azt is, amire már nem is emlékszünk, a mintájukkal, viselkedésükkel mutattak nekünk példát. Láttuk, tapasztaltuk az érzéseik kinyilatkozását, mikor mérgesek voltak vagy örültek vagy dühösek, vagy boldogok voltak. Láttuk, hogyan gondoskodtak másokról, dohányoztak vagy egészséges ételeket ettek. Megtanították, hogyan legyünk anyák, apák, feleségek, férjek, láttuk hogyan beszélnek, kommunikálnak másokkal és sok-sok minden mást, amelyekből mint egy magnószalagra felvett program, megragadt bennünk. Ezt a magnószalagot játszuk le sokszor, amikor hasonló helyzetekben találjuk magunkat, mint korábban szüleink.

Bennünk lakik a Felnőtt ÉN, aki gondolkodik, rájön dolgokra és dönt adott helyzetekben, aki érti a tényeket, az összefüggéseket. A Felnőtt Én olyan benned, mint egy számítógép vagy egy pénztárgép. Időnként tételenként van egy nyomógomb, ami a tényeket rögzíti, majd a legvégén van egy összegzés, ami a betáplált információk után ad egy választ.

Képesek vagyunk újra átélni a velünk történt helyzeteket és azokhoz érzéseket kapcsolni. A belső adattárunk nem csupán reprodukálja, újrajátsza – teljes egészében képileg és hangban is felidézi – az adott eseményt, hanem a saját szempontjából látott és érzett emlékeket jeleníti meg. Ekkor gyermeki ÉN mivoltunkban vagyunk és adunk válasz reakciót egy helyzetre.

A gyermeki részünk határozza meg időnk nagy részét. A gyermek részünk érez, kreatív, önfeledt, mókás, de olykor meggondolatlan, álmodozó és természetes módon tud dolgokat, még akkor is, ha nem tanulta. Van mikor lázad és nem tetszését fejezi ki az iránt, amit nem akar, vagy nem szívesen csinál meg.

Játsszunk egy kicsit ezekkel az állapotokkal!

Ezek között az állapotok között persze vannak átmenetek és használjuk is mindegyiket. Azonban előfordul, hogy ők befolyásolják egymást és a másik javára vagy rovására előlépnek vagy elnyomják a másikat. Minél figyelmesebbek vagyunk, mikor melyik állapotunk lép elő vagy teperi le a másikat, annál tudatosabbak leszünk kapcsolatainkban és kapcsolódásainkban.

Meg tudjuk állapítani az ÉN-jeink közül ki a főnök, ki a felelős a reakcióimért.

Ezzel saját magunkat is egyre jobban megismerjük, közelebb kerülünk a bensőnkhöz.

Kérdezheted, miért is jó ez neked? Nagy segítség lehet abban, hogy hogyan készülj fel arra, amikor más emberekkel találkozol, hogyan cselekszenek, és milyen reakcióik vannak feléd. Pl. ha azt látod, hogy rengeteg Szülői ÉN köszön vissza a másik közlésében, akkor biztos lehetsz benne, hogy a Gyermeki Én-ed váltotta ezt ki a másik személyből. Vagy ha a te Szülői Én-ed reagál, akkor a Gyermeki Én-je szólalt meg a másik személyből.

Amikor mindezekkel tisztában vagy és azzal is, hogy ki a „Főnök” benned, akkor sokminden értelmet nyer és jobban kijössz majd a körülötted élőkkel.

Bizonyára előfordult már, hogy beszéltél emberekhez és nem hallgattak meg, nem figyeltek rád. Máskor pedig te nem hallottad meg azt, amit mások mondtak neked. Talán ez azért volt, mert nem kapcsolt be az az ÉN-ed, akihez ők beszéltek.

Ez minden emberrel elfordul, mivel mindannyiunkban fellelhető ez a három ÉN. Úgy hívjuk Szülői Én, Felnőtt ÉN, Gyermek Én.

Ők hárman kifejezik az érzéseidet: az egyik főnökösködik, a másik gondoskodik, a harmadik pedig értelmet ad a történéseknek.

Bármelyik összezavarodhat és előtérbe vagy háttérbe kerülhet. Amikor ez történik, akkor képtelenek vagyunk meghallani mit mondanak mások. Ekkor hagyatkozunk az érzéseinkre, meggyőződéseinkre, tapasztalatainkra, hogy jó döntést tudjunk hozni.

Ez azt jelenti, hogy nem csak mi vagyunk képtelenek meghallani másokat, hanem mi sem értjük a másikat. Ebből félreértések, konfliktusok, ellenérzések, problémák, sőt, stresszhelyzetek keletkeznek.

Jó hírem van! Mindez tanulható, fel tudjuk vértezni magunkat azzal a felkészültséggel, hogy boldogabbak legyünk minden nap; hogy tudjuk miért adunk elbizonytalanító választ, miért válaszolunk, feszülten, miért érezzük azt, hogy fölényesen viselkednek velünk.

Amennyiben felkeltette az érdeklődésedet, hogyan tudod boldogabbá varázsolni a mindennapi és a kapcsolataidban a kommunikációdat, maradj az oldalon, keresd a további lehetőségeket a fejlődésedhez.